#90
Junius ketto, nemzeti unnep Italiaban. En megis inkabb Kamillara fogok most mar emlekezni ezen a napon, mar csak azert is, mert stilszeruen egesz ejjel egyik kamillat a masikra horpoltem. (Na, ne bizd el magad, te kis felnapos csemete, nem csak miattad, egyebkentis szokasom!) Hihetetlen belegondolni, nemreg meg oviba vittek minket egyutt es a tesom a pokokkal ijesztgetett, aztan szinhazat csinaltunk a szomszed sracokkal, meg elcsavarogtunk angol ora helyett, es mindez csak az iment tortent, most meg felhiv hajnalban, ugyanez a kis huje Dani es azt mondja, a hatterben kiabalo emberpalantarol, hallod?, ez a lanyom, Kamilla. :-)))
Hat legyel istenhozta ebben a dilihazban, Kamillabebi, amit a vilagnak hivunk mostansag, aztan mire te megtanulsz olvasni es esetleg eljutnak hozzad koszonto soraim, azis lehet, hogy ez a vilag mar nem is az a vilag lesz, amit mi most annak gondolunk. Mindenesetre szerencsesnek szerencses vagy maris, es remelem (sot azt ajanlom!) ezt az eleve aldottsagot majd csak meg hatvanyozd eleted soran, es sose azt nezd, ami nem mukodik! Mert peldaul egy ilyen hajnalert maris minden megerte! :-)
(Jippijeee, mostaztan mar igazan nagyon ott akarok lenni!!! 2 het. Turelem, csigaver.)
#89
A lét elviselhetetlen könnyűsége. Tényleg ez motoszkál ma este a fejemben, miközben már dolgozok, de csak a testem dolgozik, az agyam félig kikapcsolva, félig pedig múltidéző üzemmódban szórakoztat, olyannyira, hogy folyton mosolygok. Pedig nincs is rá okom. A szív időnként megszakad, ez már csak így megy, de amikor van miért, legalább azt jelenti, élsz. Asszem.Szóval szabadnap, hétfő, este, Riomaggioreban ülök a magamban csak mágikusnak nevezett parton, ahol mindig szikráznak ez energiák a hatalmas kövek, a nyílt tenger és a belezuhanó meredek fal között. Innen nézem hát a Naplementét, fülemben épp Jovanotti énekli ide vonatkozó sorait (giccses véletlen, de itt pont nem zavaró), és lassan kiürül az amúgysem túlnépes part. Mire valóban összeér Nap és Tenger, rajtam kívül már csak egyetlenegy srác marad a parton. Minden naplemente az egyik legszebb, amit látok, ígyaztán ezis. Főleg mert tökéletesen szabad vagyok, pár órával előtte határoztam el makacson és lám, tényleg, itt ülök egyedül és kizárólag azt csinálok, amit szeretnék. Épp egy cigire szeretnék rágyújtani, ss, már ég is. Lefekszem, felülök, kavicsot dobálok, azt gondolom, itt alszom, de még nem döntöttem el, csak eszembejut. Hogy itt is alhatok éppen. Mezítlábas lábammal rajzolok egy fekete kőre krikszkrakszokat, amikor feljönnek az első csillagok. Mélyen belélegzem a sós párát, és máris kicsit úgy érzem, búcsúzok. Elrepül egy szentjános, jobbról balra, a fiúig, majd vissza hozzám. Mondom neki, mit üzengetsz?, és visszaküldöm válasz nélkül. Néhány kör után a srác hanyagul odasétál és tüzet kér, majd megkérdezi, láttam-e a szentjánost. Mosolygunk, elmegy, újabb mély lélegzet és kicsit máris arra gondolok, milyen volt, amikor együtt feküdtünk itt, és boroztunk, csillagokat néztünk, és rájövök, semmiképpen nem alhatok itt, mert reggelre egészen biztosan újra halálosan szerelmes lennék belé.De a teljes sötétséget akkoris meg akarom várni. Egyre több a szentjános, anyura gondolok, hogy ide kellett volna hozni a bogarlesre. De valahogy azon a parton minden ami csodálatos, csak egyedül érezhető igazán. Pech.Hold, csillagok, csak bámulok, de belecsörög a telefon. Pillanatig habozok, kihalásszam-e egyáltalán a táskámból, vagy pont jó nekem így, de persze győz a kíváncsiság. Pier az, több, mint egy éve nem láttuk, de akkoriban nagyon bírtuk, és kivételesen pár hete előkerült, telefonál, tudta a szabadnapot. Hol vagy, mit csinálsz..? Csak szuperlativuszokban tudom elmesélni, úgyhogy máris autóba ül, itt várjam meg. Mondom, hozzon bort, és leteszzük. Addig míg oda nem ér, fogalmam sincs hogy mennyi idő telik el, de aztán már csak ott van, és borozunk bés végre valakivel beszélgetek, nem csak beszélünk, karattyolunk, hanem beszélgetünk. Mindenről. Persze lekésem az egyórás utolsó vonatom, persze nem is akarta azt elérni senkisem olyan nagyon (bár úgy tettünk kicsit, illedelmességből), de aztán már nála vagyunk és vacsorát főz, miközben egyfolytában olyan dolgokat mond, amik visszaadják kicsit az önbizalmam, nem, nem vagyok tök hülye, van még valaki, aki így gondolja és ugyanúgy látja. Aztán reggel van és kávéillat, a Nap is ezerrel, alig várta, hogy felébredjek, és most látom csak, milyen szép ez a hely, a ház, a táj, a falu, a cica a kertben. Szándékosan lustálkodunk, elméletekkel igazolva bűntettünk. Egészen jól állunk, a végére kiderül, hogy a lustaság a bölcsek kiváltsága. Ebéd, indulni kell. Levisz Monterossoba, elkísér a parkolótól az étteremig, és nemérdekel, hogy kikkel találkozunk össze, köszön, nem köszön, másnap rákérdez, ki volt az, nem érdekel. Csodálatosan vagyok, bearanyozva. A lét elviselhetetlenül könnyű, hát még a kettőslét! Pont olyan boldog vagyok, mint amilyen szomorú. A tenger nagyon fog hiányozni - elviselhetetlenül. A macskák és a kisautók, a hangoskodó gyerekek, az olaszság is hiányozni fog, könnyű ugyanakkor megszabadulni az idejétmúlt elvekkel való harctól és a mindennapi ostobaságtól, épp mint amilyen könnyű lesz otthon visszarázódni a szokásos társaságba, a tömegközlekedésbe, Budapest szmogjába. Elviselhetetlenül könnyű lesz, mint azt mondani bárkinek is itt az utolsó nap, ciao, többé nem találkozunk. És aztán hazaérni, kipakolni három évet egy hátizsákból, nagyot sóhajtani és újra kitalálni, hogy mi lesz velem. Bármi lehet, elég úgy felkelnem aznap, hogy azt mondom, rabszolga akarok lenni, avagy éppen a császár.De ez a lépés is csak egy újabb kalandnak az elsője lehet, amit békés nyugalom fog jellemezni, és ezt a lépést sem fogom sosem megbánni, mint ahogy az eddigieket sem. Halleluja!
#88
Már megint Telihold van és megint nem alszom. Vagyis összevissza alszom, felébredek, éber vagyok, izgatott, ésatöbbi. De már megszoktam, nem harcolok ellene. És csodálatos volt a Hold, ragyogott tőle az egész tenger! (Meg egy csomó mindenki más is ragyogott, sőt, valszeg én magam is, így a villódzások idővel egymásra találtak, de épp csak egy majdnem tökéletes pillanatra.) Vajon csak itt, a tenger közelségében ilyen erős a Hold hatása? A tenger meg az ég végülis ugyanaz, itt tehát közelebb vagyunk a Holdhoz is. Vagy csak a természet közelsége teszi?
Mindenesetre mostananában folyton esik az eső...
#87
Most, hogy már majdnem biztosan elhagyom ezt az átkozott (lenyűgöző) kis falut, arra gondoltam, hogy azért ilyen helyből nem sok lehet a világon. Napersze hülyeség, mindenféle helyből kevés lehet. De arra gondolok, hogy ez tényleg falu, kevéske lakóval, ahol mindenki mindent tud a többiekről, viszont nyáron mégiscsak televan turistákkal, és ez az egész annyira skizoiddá teszi a lakókat is, amiről érdemes volna tanulmányt készíteni. De nem fogok. Mostanában viszont egészen nagyon jólérzem itt magam. Persze, máris hiányzik, mondhatnánk (ha ez igaz lenne, valójában amint lehet, magam mögött hagyom és nosztalgiával gondolok rá Genova egyik hatsávos útjáról, vagy a szomszéd falu partjairól).
Ja, ami végképp feldobott, hogy felfedeztem a házam egy újabb bejáratát! Ez hülyén hangozhat, de tényleg, tegnap óta ez tart lázban. Annyira jól néz ki, majd el is kérem Viki gépét és lefilmezem, vagy nemtom, úgysem lesz olyan, jajjdekár, nincs kinek megmutatni. Szal ez nem valami alternatív hülyeség, képzeljétek el, hogy már két hónapja itt lakom, és most derül ki, hogy amerre eddig jöttem haza, az csak az egyik út. Ilyen tipikus hülye olasz építkezés, a ház felső szintje (ahol az én pecóm is van) 4-5 utcányival feljebb van az alsó bejáratnál! Amikor nagy lelkesen mondtam Giambának is, aszonta rá „eddig nem tudtad?, kiskorunkban a bújócskák során az a ház stratégiai pont volt…”. Hát el tudom képzelni. Vajon hány ilyen van még itt?
Na, amúgyis most épp minden jó, fergeteges maszkabál volt hétvégén, és játszott a Ricchi e Poveri is kis mólónkon (mi természetesen dolgoztunk, 5 percre szöktem ki, hogy elcsípjem az utolsó slágerszámot, fények, tömeg, klasszul nézett ki arra a pár pillanatra), valamint ma meg hétfő, irány a mosoda és hatalmas saláta-zabálás, aztán meglátjuk, holnap estig szabadsááág! :-)
Ja, a www.skylive.it az az oldal, amit Jovanotti mondott a koncert végén, ahol lehet nézni a bolygókat online, sztem nagyon állat, és az is, hogy épphogycsak megírtam, milyen kár, hogy elfelejtettem a címet, felkerült a honlapra. :-)
#86
Natessek, a cikk, de volna mit meselni is, ha nem lennek ilyen baromi almos... Nextajm!
#85
Olyan munkat szeretnek, amit szeretek csinalni. Nem hiszem hogy olyan nagy keres ez. Mint ami tegnap volt, hogy meselem Milynek skype-on a Jovanottit, es aszondja ra, irjal mar rola a Rockszervizre, es mondom, oke, szivesen, erre o, koszi, mire en, nem-nem, en koszi. :-) Hat ez is lehet egy munka. Vagy a konyv leforditasa. Ugy nez ki a Mullert erdekli. Micsoda orom! Ahelyett, hogy valaki mas orulne neki, hogy van valaki (en), aki szivesen lefordit egy konyvet! Na, csak ennyi. Tovabbra is orulok, persze, ha tenyleg kiadja, akkor meg nagyon!
Joreg nem irtam, amugy. Nincs is ihletem, unom a blogolast. Masokeirol is leszoktam. Najo, idonkent benezek, de csakugy, megszokasbol. Forditottam egy csomo mindent, csakugy. Megaztan itt volt Anyu, 10 napon at a strandon logtunk, najo, egyszer kirandultunk is. Feluton megbantuk, odafent mar ujra orultunk, hogy belevagtunk. :-) Lustak vagyunk/voltunk. Mentunk szentjanos-lesre is, de meg nem volt az igazi. Juteszembe! Mostansag lehet ujra kafa, megyek is majd megin!
Aztan hetfon meg Firenze, Jovanotti. Majd belinkelem a cikket, ha felkerult. Ami kimaradt belole, ket kedvenc jelenetem, az egyik, amikor a legromantikusabb uj slagert kezdtek el, es elrontotta a szoveget. A stadion meg tovabbenekelte a helyes verziot, esakkor zavar, ize, jajjmilegyen, vegul lealltak es ujrakezdtek a szamot. Lehet, hogy direkt volt, nem tudom, kellemesen kizokkentette a kozonseget az ongyujtozasbol... A masik pedig, amikor epp valami komoly dologrol dumalt a csavo, az elso sorban meg felemeltek a lanyok a "szeretunk Jovanotti" transzparenst, erre elrohogte magat, es inkabb abbahagyta. Meg nem ertett muvesz szegeny. Najo, holnap megyek Genovaba a konyv ugyeben! Remelem minden sinen lesz!
#84
Teljesen kesz, 3 napja rekordporges van az etteremben, es kevesen vagyunk, nagyonis, ehhez a melohoz, stresszes es faraszto, nemerzem a kezemlabam, de amugy kellemes, azt leszamitva, amikor undok turelmetlen vendegek az etterem kozepen orditjak a pofamba, hogy "servizio di merda", aztan sokadjara sem kernek bocsanatot a viselkedesukert, es en szegyellem magam helyettuk. Viszont porog az agyam, a Jovanotti-konyv leforditasan, es azt a szot almodtam, hogy "Haller Lujza", sztem eleg dogos. Az agy sem kapcsol ki elegge, amikor reggel csorgott az ora, azt mondtam neki "puo andare", amit a tanyerokra mondunk az etteremben a konyhan dolgozoknak... Duuurva. Es persze ragyogo napsutes, szivmelengeto/fajdito. Remelem hetfore is marad! Mar csak 2 kor van hatra a szabadnapig. Es felig reszegen 3 napja. Csak igy lehet elviselni. (Persze igy nehezebb fizikailag, de valamit valamiert.) Csokk!#83
Aktív, aktív, aktív, ujjé!
Végre nem csak jártatom a számat arról, hogy mit kéne csinálni, hanem tőlem szokatlanul: még ki se mondtam, és már bele is kezdtem. (Kár, hogy csak a bürokráciában, és amúgy nemigen mozdulok ki a lakásból, csak este, de legalább most ezzel előredolgozom.) Fontos önmenedzselős leveleket írok. Egyengetem a turisztikai karrierem, most már valóban izgalmas kilátásokkal.
Ezenkívül begyűjtöm az állásajánlatokat, és önéletrajzot is írtam például magyarul!!, fúderég volt ilyen! Meg levelet a százévvel ezelőtti főnökömnek, hogy hol is volt a suli, ahol üzletvezetői képesítést szereztem. Neve, címe, titulus-szerzés. Most nem kéne már megint valami hülye helyre kerülni, mert tudom, hogy aztán évekig elvagyok még a legrosszabb-ban is. Ó, az én végtelen birkatürelmem... És nem vagyok eléggé nagyravágyó sem. Pláne ha karrierről van szó. :-)
Ezenkívül nagyjából megírtam a Jovanotti-cikket is a Zsiráfnak, épp időben, mert alig két hét múlva koncert, és pár nap múlva meglesz az új CD-je is!
Mindezek ráadásul előmunkálatai annak, hogy hétfőtől ittlesz Anyu, és nem fogok ráérni semmi másra. Addig még be kell zsákolnom a holmijaim, amiket hazavisz, és fel is kéne söpörni, hátha feljön egyszer szemrevételezni a ketrecem. :-)
Ráadásul holnap jóidő, még az esti műszak előtt szeretnék kimozdulni is kicsit. Á, úgyse fogok, mi? Na, nyomás aludni, te! Apunak meg sok boldogságos névnapot! :-)
#82
Azért az tényleg kurva idegesítő, amikor újra és újra szembesülni kell az ostobasággal, az elmaradottsággal, és mindazzal, amit igyekszem egyfolytában nem észrevenni, mert azért mégiscsak mi vagyunk a vasfüggöny mögül érkezettek, itt, a fejlett a Nyugat-Európában, igaz, annak egy világtól elzárt nyomorult kis falvában. Ahol bizonyos szemléletek még nemhogy csak megfordulnak egyesek fejében, hanem véresen komolyan el is hiszik az olyasmit pl, hogy a lányok aszerint választanak társat maguknak, hogy a srácnak mennyi pénze van. Pl. Annyira undorító, hogy felfordul tőle a gyomrom, és azon gondolkozom, mivel töltötte azt a rengeteg időt ez a fasz, amikor velem volt, hogy egyáltalán, a legalapvetőbb dolgokban is téved?! És egy ilyen holtsötét fejnek magyarázzak ezekután bármit is. Nem magyarázok. Hallgatom a szédületes hülyeségeket, sőt, igyekszem nem is hallgatni, másra gondolni, kikapcsolni teljesen, és amikor olykor szünet van, és rákárdezés: vagy talán nincs igazam?!, bólogatok, dehogynem, hogyne volna, csak hagy-jál-már-bé-kén. Úgyse hagy. Erre megy el megint a heti egyetlen szabadnapom. Nem tesz semmit, hálás leszek érte, amint elindulok végre innen. Magamtól úgyis túlságosan lusta vagyok…Csak az agresszió bosszant, ami rátelepül itt minden kapcsolatra, hogy nincs olyan, hogy nézd, leszarom mit nyüglődsz, én most hazamegyek, te meg beszélgess ezzel a széklábbal itt légyszíves, nincsen, nem létezik, úgyis erősebb nálam, és nyilván nem fogok leállni verekedni, addig kell hallgatni, amíg ő nem unja meg. Ugyanazt a hülyeséget mondani el ezredszer is. Esküszöm, hogy már fejből tudom. Hihetetlen! Pont olyan, mint kiskoromban volt az óvodában. Jött egy nagyobb és elvette a labdát. Ha meg odamentem volna az óvónénihez árulkodni, egyszerűen nem engedett. Ennyi. Így működik. És az ember ne őrüljön meg.